Nyílik az ajtó, pinceajtó, és a kezemben marad...

Na jó, szerencsére ennyire nem volt drámai a helyzet, de szó ami szó igen ramaty egy ajtó volt a pincénken. Be se lehetett csukni rendesen, dudorászott be a hideg meg minden.

Szerencsémre megvolt még a nyári konyha belső ajtaja tokostul, minden adott, nekiálltam új ajtót csinálni:
 

 Az első lépés persze mindig az alap...

 

 Amint megkötött kezdhettem a falazást. Ja igen azt nem mondtam, hogy eddig kétszárnyú ajtó volt most meg szimpla lesz...  :-)

Fáj a kutyámnak a lába, beütötte a szénába...

 A traktoros kaszálás nem várt mellékhatása, hogy miközben Tangó izgatottan futkosott körülöttem, belelépett valami bitang erős tarlószárba. Magát a balesetet nem láttam, már csak azt vettem észre, hogy nagyon piszkálja, és másnapra le is tépkedte a kis járótappancsát.

Majdnem egy hét kenegetés után sem akart gyógyulni, úgyhogy felnyitotta a doki a sebet, és mindenki nagy meglepetésére még a lábában volt félig szétrohadva egy 3 azaz három centis gizgaz darabka...  :-(
Na utána kezdődött csak a "szeegéény kiiskutyaaa" korszak. Reggel este átkötni, kétféle kence felváltva, folyamatos harc a kötés lecincálása ellen.

De a sok odafigyelés és szeretet hatására gyorsvonati sebességgel gyógyult, néha ki is mehetett...

Most már teljesen meggyógyult...  :-)

Meg a Kányavári szigeten is jártunk...

 A szakszerű madármegfigyelő azzal kezdi szemet s lelket gyönyörködtető foglalatosságát, hogy megfelelő helyszínt választ szeretett hobbija gyakorlásához. Én is így tettem, hogy a szuper könyvemnek ne csak ugyanazt a 6 oldalát használjam. Elmentünk hát a Kis-Balatonhoz Anikóval, Évával, Tangóval. Nagyon jól sikerült, csodás hely, és még vörös gémet is láttunk... 

 

 

 

Traktor!...

 Vigyázat! Jövök! Most vettem! Nem fékezek!...

 Már látom is magam előtt a sok kaszálást, öntözést, gyümölcshordást és trágyázást amit újdonsült kis traktorunkkal végezni fogok.
Egy 1960-as, 28 lóerős Fendt Farmer-ról beszélünk. Van hozzá kétféle kasza, rendkezelő, borona, simító, egy nagy utánfutó, egyszóval minden amire szükségem lehet.
Elég nagy tetriszezést igényelt hogy minden beférjen a pajtába, de meglett. Nem örültem volna ha kint kell hagynom valamit az enyészetnek...  Na de elég is a rizsa, jöjjön még pár kép:

 

 Öcsike mindjárt birtokba vette a gépet...

Hamvaska meg masniszájjal eszi az egeret...

június is virágos...

 

Még több ehető állat...

Ahogy elkezdődött a nyár, égető vágyat éreztünk, hogy további állatokkal bővítsük gazdaságunkat. Érkeztek hát kacsák és libák. Csak kis  számban, hogy kitapasztaljuk a tartásukat. Na, ez nem sikerült valami fényesen, mert mind egy szálig elpusztultak...  pedig mindent bevetettünk, például itatóba esett kiskacsa hajszárítózása kétszer, hideg  elleni lakásban éjszakáztatás ésatöbbi...

 Pedig a kislibákat nagyon megszerettem. Sajnáltuk a dolgot nagyon...  :-(

 A malackákkal nagyobb szerencsénk volt. A horrorisztikus beszerzésüket leszámítva minden simán megy velük, híznak szépen...

Idén is volt szülinapom...

 És bele is vetettem magam az Anikótól kapott madárhatározó könyvbe. Azt mondta neki a boltban az eladó, hogy ez túl részletes ne ezt vegye. Na ekkor döntötte el az én kis feleségem, hogy pont ezt kell megvennie. Jól döntött, csak úgy zubulok a sok illusztráció közt!...

 

 Aput megint befogtuk kuktának,  én most csak szellemi termékkel járultam hozzá az ebédhez. Vagy hát sokkal inkább az utána tervezett madárleshez. A tangó mindeközben hülyére unta magát...

 A séta nagyon jól sikerült, bár sok madarat nem láttunk...

 Tangónak is olyan jó kedve kerekedett a végére, hogy még repülni is megtanult örömében...  :-)

...és késő estik táncoltunk...   :-)