Avagy milyen kalandok is érnek itt minket a liszói birtokunkon...

2017. január 17., kedd

Egy boldog kecskével kevesebb...

 Nagy dologra szántuk el magunkat, új szintre emelve a kecsketartást. Levágtuk az egyik heréltet. Érett ez már egy ideje, de mindig elodáztuk, azt hiszem csak nem mertünk belevágni. Ez persze buta hozzáállás, mert vagy elöntenek minket a nem továbbtenyésztésre való kecskék, vagy eladjuk és valaki más eszi meg őket. A kecskehús pedig finom. Szóval inkább együk meg mi...
Előző este másfél órát nézegettünk halal meg kóser vágásokat a jútúbon, összegyűjtve a vallástól mentes dolgokat, olyan kis apróságokat, amikről úgy éreztük hogy az állat felé érzett tiszteletünket fejezhetjük ki, illetve kíméletessé, gyorssá teszik a vágást.  A maximális felkészültség mellett igencsak feszülten álltunk neki, ami teljesen érthető, de szerencsére minden simán ment. ("swiftly and with style" ahogy Monsieur LeClerc mondaná)


  A nyúzással nem volt gond, volt már gyakorlatom...

 Nem sok, de nagyon szép hús volt rajta, a combok kivételével lefiléztük az egész állatot szalámi adaléknak...

Mindenki nagyon elfáradt...                                  ...csak a nyúl vigyázta álmunk...