Kismadarak az etetőn...

Dzsindzsából gyümölcsös...

 A nagy ültetés elé csak egy akadály gördült, a terület alja igen sűrűn benőtt "dzsindzsa" volt. Két nap alatt kivagdaltuk, és a nagyját a harmadikon el is égettük...

 Íme néhány előtte-utána kép. Az utána képeken a borongós idő miatt bénábban néz ki a telek, pedig nagyon szuper lett, innentől a kecskék dolga tisztán tartani az ültetvényt...  :-)

Kész öröm volt a sokadalomból kimazsolázni a három körte, két alma, két eper, két barack, két tölgy, egy cseresznye és sok-sok szilvafát...  ők természetesen életben maradtak...

Sokat fáztunk, de már vége...

  Megint nagy feladatot vállaltunk. Új területtel bővítjük a biogyümölcsösünket. Lesz benne vegyesen minden barackoktól almáig, diótól eperig. Olyan lendülettel vetettük magunkat a munkába, hogy fénykép megint kevés készült, azok is inkább már a kész állapotokat mutatják. Azért el lehetett fáradni ebben is, köszi a segítséget Fatter!...

 Munkára jelentkezünk főnök!...   (én vagyok a főnök?...)

 A telek széle, mégsem ott van. De lehet hogy ennek a teleknek nincs is széle...

 Szerencsére a két nagy fa a határon belül van. Azt hiszem...

Szépen sorakoznak a törzsvédők.

 

 

 Végre elkészült a fali etetőkeret a kecskéknek. Azért volt rá szükség mert a bödönökből rengeteget pazaroltak, meg hát össze is törték őket...   Első lépésként méretet vettem a jószágokról. Ez nem könnyű feladat mert a kecskébe bele van kódolva, hogy mindenképp izegjen-mozogjon ha centiméteres beosztást lát valamin...

 Alant látható a prototípus. Az elv az, hogy bedugják a fejüket és le kell hajolniuk enni, ahol már nem bírják kihúzni a fejüket, a sok friss szénával együtt...

 Gyönyörűen működik, úgyhogy legyártottam a másik részre is.

 Használat közben...