Első turnus...

A Sziszi meg a Peti is erősítette a csapatot, az egyik legmelegebb napon kezdtek bele a munkálatokba. Dolgoztak is rendesen, bográcsos marha-sertés pörkölttel kedveskedtünk nekik. is... Anikó főzött, Peti volt a tűzmester.

Nagyon alaposan látta el feladatát, a Sziszi meg is jegyezte hogy "Szinte hallani ahogy a Peti lazsál"...  Pedig tolta ő is derekasan, nem a tűz legyezésétől lett ilyen kajak... (már egy hónapja hordatom vele a sódert...  :-)

Aztán mire mindenki tetőtől talpig izzadt, mocskos, büdös, fáradt lett irányt is vettünk a tóka felé, hogy együttesen megfürödjünk, kutyástul mindenestül.
Az út mellett az árokparton egy pubertás korú kis Bambi szédelgett, látszólag nem félt senkitől, pedig a Tangó is velünk jött póráz nélkül ám!!
Megmenekült őzike.

Sikerült elvonni a figyelmét kutyinak az utolsó pillanatban, így Bambi elbukdácsolt valamerre.

Végre elértük a vizet, ennek persze Tangó örült legjobban, a parton aztán kikelve magából játszott.

Hoppá, az "átugrós" figura kis hajtépéssel

Kezdődnek a nyári munkálatok...

      Kicsit késve tudtunk nekiállni a feladatoknak, így a nagy frászban nem is készültek képek az első pár napon, pedig lett volna mit megörökíteni. Az ereszcsatorna vásárlás egyszerű lefolyását valamilyen kozmikus erők megakadályozzák Nagykanizsa térésgében. Ötszöri nekifutásra sikerült mindent megvenni. Fél napot töltöttünk szakmai konzultációval, de végül ráakadtunk a sikeres formulára, és utána már ment minden mint a karikacsapás. Már amennyire csapkodja az ember a karikát miközben egy kézzel fúr, egyel tartja a vízmértéket, egyel az ereszrögzítő kampót és egyel kapaszkodik. Apunak is könnyű dolga volt, hisz csak szaladgálnia kellett hogy mindent időben feladjon, elvegyen, biztosítsa a létrát és egy kapával tartsa a vízmérték másik végét a magasban. Az ebéd meg sehol...  :-)
Sajnos a délelőtti próbálkozások miatt két órával átcsúszott a munka befejezése a következő napra, így a kész, bekötött eredményt nem láthatta, pedig igazán rászolgált...
Ez a gólya intett neki álmos búcsút reggel hét órakor...

A kert többi része is még csak ébredezett, de a munka máris folyt tovább...

 

Az utolsó simításokra észbe kaptunk, hogy akár ezt is le lehetne fotózni...

Anikó vad mosásba kezdett. Itt épp a szárítókötelet (fűkaszadamil) szereli föl, amint az a képen is tisztán látható... :-)

 Én meg úgy döntöttem eleget volt már fenn ez a vakolat, adok a pofájának...

Javarészt ezt csináltam tíz napig, de muszáj volt, hogy ki tudjon száradni a fal még tél előtt.

Azért pihentünk is. Jó móka ez a függőszék csak ne mozogjon benne nagyon az ember, mert igen hamar megbokrosodik. A fa törzse meg túl közel...  :-)