Rönkgurítás, pincejavítás

 Azért ez a rönkgurítás kicsit kedélyes megfogalmazás. Vesénk majd leszakadt mire odébbtoszogáltuk ezt sok fát. A négy méter hosszúak ki se fértek a kertkapun.

 Így kellett erőlködni...  :-)

 Nagy megkönnyebbülés hogy mindet eltettük az útból...

 A képeken talán annyira nem látni de még egy fontos munkát tudtunk le, a pince födém megerősítésével. Mindez Janó és Balázs érdeme...

 Ilyen frankón alá kellett támasztani a lépcső fölötti boltívet...

És a másik gerenda...

Szintezés, ültetés...

A térelválasztó sövényeket a domborzat vonalát követve "kontúron" akartuk elültetni. Ehhez ki kellett először is tűzni a szintemelkedést, 2.5 méterenként. Számításaim szerint így kaptunk elegendő számú és méretű különálló legelőrészt. (jól számoltam, kijött...) Ezt a munkát idősb Attila és Anikó végezte, nagy precizitással, kicsit zokon is vették amikor a munka végeztével kihúzogatni kezdtem a feleslegessé vált karókat...  bocsesz...  Amint az emelkedés megvolt, jöhetett a vízszint végigrajzolása a domboldalon. Egy ilyen remekbe szabott keret és egy függő súly segítségével oldottuk meg. 2 méterenként ment a karó a földbe...

A szellemi támogatást nyújtó lányok...

Később Anikó is csatlakozott babázni, meg szusszanni kicsit...

Itt már a kikaszált sorok láthatóak, amint Anikó ássa méterenként a gödröt a növényeknek...

Az utolsó sor is alakul, jöhet az ebéd. De megint csak 4 óra körül...

A munka pedig meg sem áll...

Mire mi hazaértünk Janó már két helyi erővel le is betonozta a pergető helyiség javát. A maradék kis folyosónak hamar nekiálltunk, most szerepcserével: Anikó keverte a betont, én meg fotóztam...  meg a talicskát is toltam néha...  meg kevertem én is a betont amikor Anikó épp babázni ment...  :-)

 Pont jó az állaga!  Flatty!...

 Harmadkészen...

 Mi ez a füst? Meg miért hullámos a ház fala?...    Ja, a Fatter unatkozik, bográcsozik...  :-)

Elégedetten szemlélte a kész terméket...  Igaz is, ilyen jó halászlevet rég ettünk!...
Második fogás szarvaspörkölt volt Norbiéknál, aztán baráti ivászat ahogy kell...

Dülafa!...

Megérkezett a Betty/Anyu is s átvette az élelmezésvezető szerepét. Miközben a függőszékben pihent, Tangó odanyalintott a lábához, nagyon kedves kis pillanatkép sikeredett belőle.

A Viktor is eljutott hozzánk az esti gyorssal, másnap már fel is kergettük a fenyőfákra, itt már a fejszés incidens után járunk, erről a fáról készültek az új hászienda fotók.

 Ez meg a főd. Éles szeműek plusz pontért megszámolhatják a gyümölcsfáinkat!...

És persze a mester meg áldozatai...


Viktor fáradhatatlanul vágta a fenyőfákat, természetesen a szomszédból is kaptunk segítséget, Ignácbá személyében.

Az utolsó két fát súlycsoportján kívülinek érezte Viktor, így a ház ura is összegyantázhatta mindenét, káromkodhatott a biztosítókötél szüntelen elakadásán, és remeghetett a leszakadó csúcs láttán...

A törzse se úszta meg...

Pojng!...

Első turnus...

A Sziszi meg a Peti is erősítette a csapatot, az egyik legmelegebb napon kezdtek bele a munkálatokba. Dolgoztak is rendesen, bográcsos marha-sertés pörkölttel kedveskedtünk nekik. is... Anikó főzött, Peti volt a tűzmester.

Nagyon alaposan látta el feladatát, a Sziszi meg is jegyezte hogy "Szinte hallani ahogy a Peti lazsál"...  Pedig tolta ő is derekasan, nem a tűz legyezésétől lett ilyen kajak... (már egy hónapja hordatom vele a sódert...  :-)

Aztán mire mindenki tetőtől talpig izzadt, mocskos, büdös, fáradt lett irányt is vettünk a tóka felé, hogy együttesen megfürödjünk, kutyástul mindenestül.
Az út mellett az árokparton egy pubertás korú kis Bambi szédelgett, látszólag nem félt senkitől, pedig a Tangó is velünk jött póráz nélkül ám!!
Megmenekült őzike.

Sikerült elvonni a figyelmét kutyinak az utolsó pillanatban, így Bambi elbukdácsolt valamerre.

Végre elértük a vizet, ennek persze Tangó örült legjobban, a parton aztán kikelve magából játszott.

Hoppá, az "átugrós" figura kis hajtépéssel

Kezdődnek a nyári munkálatok...

      Kicsit késve tudtunk nekiállni a feladatoknak, így a nagy frászban nem is készültek képek az első pár napon, pedig lett volna mit megörökíteni. Az ereszcsatorna vásárlás egyszerű lefolyását valamilyen kozmikus erők megakadályozzák Nagykanizsa térésgében. Ötszöri nekifutásra sikerült mindent megvenni. Fél napot töltöttünk szakmai konzultációval, de végül ráakadtunk a sikeres formulára, és utána már ment minden mint a karikacsapás. Már amennyire csapkodja az ember a karikát miközben egy kézzel fúr, egyel tartja a vízmértéket, egyel az ereszrögzítő kampót és egyel kapaszkodik. Apunak is könnyű dolga volt, hisz csak szaladgálnia kellett hogy mindent időben feladjon, elvegyen, biztosítsa a létrát és egy kapával tartsa a vízmérték másik végét a magasban. Az ebéd meg sehol...  :-)
Sajnos a délelőtti próbálkozások miatt két órával átcsúszott a munka befejezése a következő napra, így a kész, bekötött eredményt nem láthatta, pedig igazán rászolgált...
Ez a gólya intett neki álmos búcsút reggel hét órakor...

A kert többi része is még csak ébredezett, de a munka máris folyt tovább...

 

Az utolsó simításokra észbe kaptunk, hogy akár ezt is le lehetne fotózni...

Anikó vad mosásba kezdett. Itt épp a szárítókötelet (fűkaszadamil) szereli föl, amint az a képen is tisztán látható... :-)

 Én meg úgy döntöttem eleget volt már fenn ez a vakolat, adok a pofájának...

Javarészt ezt csináltam tíz napig, de muszáj volt, hogy ki tudjon száradni a fal még tél előtt.

Azért pihentünk is. Jó móka ez a függőszék csak ne mozogjon benne nagyon az ember, mert igen hamar megbokrosodik. A fa törzse meg túl közel...  :-)