Kiépül az infrastruktúra...

 Az új területünk és az eredeti között van két telek, ami nem baj, egészen addig, amíg nem akarom minden nap fel-le hajtani a kecskéket a másik veteményén át... 
Adta magát az ötlet,  hogy csinálok egy kis nyári szállást a közepére, és akkor lehet eszegetni a két parcellán egy hónapig. Aztán ha kinőtt a fű megint. 
El is készült, szép is lett. Használták is a kecskék kerek egy hétig, amikor is a piacról hazatérve mind lent várt minket az istálló ajtajában. Szerencsére nem tettek kárt semmiben. Nem is értem...
Délután viszont észrevettük, hogy a barna tele van sebekkel...
Hogy mi történhetett? Csak vakarjuk a fejünket...

 Itt nagy szárazság van már 2 hónapja, úgyhogy a következő munka az öntözés. Először is kis tányért kell csinálni minden fához...

 Kipróbáltam az esővíz-beszivárogtató árkot is . Legalábbis az egyiket...  Működik!...

Öcsike is szolgálatban. Nagyon derék!...
 

Megérkezett a C generáció...

 A Barnának sajnos csak egy kis gödölyéje maradt meg. És teje sincs. Először tehéntejjel cumiztattuk a kis Cifrát, mert a többiek még nem ellettek meg, de ezt senkinek nem ajánlom, egy hét alatt annyira legyengült, hogy már felkelni sem tudott. Szerencsére addigra megellett a többi anya és elkezdhettünk lopkodni tőlük. 
Lassan, lassan, de visszaerősödött. Most én vagyok az anyukája. Mindenhova követ. Néha kész kihívás lerázni... 
Próbálkozik kitartóan, és bár a járásán még látni, de már bandázik a többiekkel...


A többiek:   Csillag, Csoki, Csikó, Csabi, Csárli...
Igazából nem is "c" hanem "cs" generáció...

 A fékolajat nem szopjuk le!... : )

A veteményezés közben is végig lábatlankodott... 

Tombol a tavasz...