Röfiupdate...

Malackáéknál is volt Karácsony. Csak úgy visszafogottan ahogy szeretik. Kitrágyázás, friss alom finom kukoricaszárból...    csak a falból kibontott téglákkal és feltört betonnal nem tudtam már megint mit kezdeni...  : )

Bizony, lehet hogy mégiscsak egy kertész lakik itt...

 Csak hordtam, hordtam a téglát.  Ilyen munkát jó végezni, imádtam ahogy kiemelkedik a minta az egyszínű földből, és cserébe fogy az ormótlan téglarakás az istálló elől.

 Na itt már a rózsák is kezdték felütni a fejüket, már amelyikről tudtuk hogy milyen színű. A fénystabil jelölőfilc mégsem bizonyult elég fénystabilnak...    sebaj, jöhet a következő kör...

Az utakat még majd jobban fel kell töltenem sóderrel, de csak ennyi volt itthon. Mutatóba azért jutott mindenhova...  : )

Lehet hogy mégis egy kertész lakik itt?...

Megelégeltem a nagy dzsindzsát a ház és a nyári-konyha között.  Ide mindig is egy szép formális rózsakertet akartunk, épp ideje volt belekezdeni. Nagy méréseket nem végeztem, csak úgy szemre csináltam, de ezen a kategórián belül a lehető legpontosabban. Van ahol nem szimmetrikus, párhuzamos vagy éppen egyenes teljesen. Nevezzük ezeket a kis "hibákat" romantikus megjelenésnek...

 Az első lépésekkor legjobb barátaim az ásó és pár többé kevésbé egyenlő hosszúságú bambusz karó voltak...

 Az utaknál kitermelt földdel az ágyásokat emeltem, megspórolva a talicskázást.  (nem szeretem ahogy nyikorog a kereke...) : )

 A nap végén pár téglát ki kellett szórnom, nagyon kíváncsi voltam a hatásra...         ...maradhat...

 El is fáradtam...

Őszi kertészkedés...

 Hát bizony, ahhoz hogy mindig szép legyen a kert, kell is mindig foglalkozni vele, a hideg őszi napokon is...

  Szerencsére Hamvaska is segít Anikónak, Tangó meg mohón issza utasításaim...  :-)

 Hamvaska igen hamar átment munkafelügyelőbe...    ...nem is kapott kacsanyakat...

Baromfi udvar helyzetjelentés...

 Szépen megnőttek a pipikék. A tyúkok elkezdtek tojni, (nem csak görbét...), a kakasok kukorékolgatnak, úgyhogy elérkezett a ritkítás ideje. Először is tekintsük meg a teljes létszámot:

 Öt delikvenst ért utol éhes tekintetünk:

 jobbról-balról

meztelenül...

Hogyan csináltam új pinceajtót?

Tényleg hogy?...

Végre tényleg "pince"...

 Ha már ennyit meséltem mostanában a pincéről, akkor azt is elmondom, hogy mi az apropója ennek a nagy felújításnak. Balatonfüreden jártunk Jagáék olaszrizlingjét szüretelni, amikor egy óvatlan pillanatban betettünk 80 litert az anyósülésre. Otthon már éreztem hogy ez most lehet hogy kicsit elkapkodott lépés volt, de Anikóval régóta dédelgetett álmunk a saját borocska elkészítése. 
A balatoni nyarak emlékére jobb alapanyagot nem is választhattunk volna...

 Minden kész, tartály kimosva, kezdődhet az átfejtés!...

 

 Jólvan, jön!...

 A rend még nem 100%-os, de mi mindennek úgy tudunk örülni!

 Kiscicáknak nem való a murci, kintről lehet nézegetni!...

Pince 2...

 Ilyen jó kis pincefalat húztam...  

 Ez egy új ajtó, mert a régi, amit olyan okosan kitaláltam hogy használni fogok, az belülre való és hát ott a lejtős mennyezettől nem lehet kinyitni csak 10 centire... Hát ilyen kis malőrök azért mindig becsúszhatnak...  :-)

Nyílik az ajtó, pinceajtó, és a kezemben marad...

Na jó, szerencsére ennyire nem volt drámai a helyzet, de szó ami szó igen ramaty egy ajtó volt a pincénken. Be se lehetett csukni rendesen, dudorászott be a hideg meg minden.

Szerencsémre megvolt még a nyári konyha belső ajtaja tokostul, minden adott, nekiálltam új ajtót csinálni:
 

 Az első lépés persze mindig az alap...

 

 Amint megkötött kezdhettem a falazást. Ja igen azt nem mondtam, hogy eddig kétszárnyú ajtó volt most meg szimpla lesz...  :-)

Fáj a kutyámnak a lába, beütötte a szénába...

 A traktoros kaszálás nem várt mellékhatása, hogy miközben Tangó izgatottan futkosott körülöttem, belelépett valami bitang erős tarlószárba. Magát a balesetet nem láttam, már csak azt vettem észre, hogy nagyon piszkálja, és másnapra le is tépkedte a kis járótappancsát.

Majdnem egy hét kenegetés után sem akart gyógyulni, úgyhogy felnyitotta a doki a sebet, és mindenki nagy meglepetésére még a lábában volt félig szétrohadva egy 3 azaz három centis gizgaz darabka...  :-(
Na utána kezdődött csak a "szeegéény kiiskutyaaa" korszak. Reggel este átkötni, kétféle kence felváltva, folyamatos harc a kötés lecincálása ellen.

De a sok odafigyelés és szeretet hatására gyorsvonati sebességgel gyógyult, néha ki is mehetett...

Most már teljesen meggyógyult...  :-)