Van néhány kiszáradt fenyő a ház előtt. Gondoltunk kicsit vágogatunk belőle. Az egyiknek le is vágtam a tetejét, meg legallyaztam. Balázs segített lehúzni, és nagy büszkén pózoltunk is a trófea előtt... :-)
Nagyon tökös gyereknek éreztük magunkat egészen eddig, amikor is beállított a második szomszéd (ezúton is köszönjük...) egy bazi láncfűrésszel, illetve olyannyira állított be hogy a lakatra zárt kertkaput kinyitotta és már röffent is a Stihl... Mire felocsúdtunk a maradék rönk már ugrott is. Hamar követte a második fenyő, majd a harmadik, de az rávetődött valami két vezetékre. Azok gondolták megtarthatnánk ezt a bazi fenyőt, de minek!... leszakadtak hát...
Na ekkor már kezdtük úgy érezni hogy a dolgok irányítása kicsúszott a kezünkből. Erre emberünk közölte hogy. - Nem baj! (ja tényleg) Mert úgyis ebédidő és akkor utána átjön a falu nagy létrájával és visszatesszük sitty-sutty. Egyéb alternatíva ekkor nem mutatkozott...
Jött is, és tényleg könnyen visszaraktuk. TV volt meg telefon, tehát mire fenn volt meg is beszéltük hogy akár le is szerelhettük volna mert az nekünk nem kell...
Lenyűgözött minket a zseniálisan laza hozzáállás. Jól van kivágjuk, jól van visszarakjuk, úgyhogy kicsit megbabonázva nem is készültek képek az esetről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése